Dalszöveg-Csendes búcsú Laci papától

Csend lett most, elhalt minden szó,
Laci papa neve halkan visszhangzó.
Ami volt, az bennünk él tovább,
szívünk őrzi minden perc nyomát.

Nem kell már több útra indulnod,
nem kell több terhet magaddal hoznod.
Megpihentél egy hosszú út után,
csend vesz körül, nyugalom vár rád már.

Pihenj most már békében,
Laci papa a szívünkben.
Minden emlék, minden szó,
őriz téged, ami jó.

A kert csendje őriz még,
a virágok közt sok emlék.
Minden szirmon ott maradt,
egy gondoskodó mozdulat.

Gyermekeid, unokák,
a szívükben viszik tovább:
„Meg lesz az, csak nyisd ki a szemed”
mindig bennük él ez az üzenet.

Ha a szél megérinti a fákat,
mintha hozná a régi csodákat.
Nem látunk már, mégis érezzük,
hogy velünk maradsz, örökké velünk.

Pihenj most már békében,
itt maradsz a szívünkben.
Minden emlék, minden szó
őriz téged, ami jó.

És ha elhalkul minden szó,
a szívünk őriz majd minden jót.
Ami volt, az nem tűnik el,
Laci papa bennünk élsz, sosem felejtünk el.

Dalszöveg-Csendes búcsú Teréz mamától

Csend lett most, elhalt minden szó,
Teréz mama neve halkan visszhangzó.
Ami volt, az bennünk él tovább,
szívünk őrzi minden perc nyomát.

Nem kell már több útra indulnod,
nem kell több terhet magaddal hoznod.
Megpihentél egy hosszú út után,
csend vesz körül, nyugalom vár rád már.

Pihenj most már békében,
Teréz mama a szívünkben.
Minden emlék, minden szó,
őriz téged, ami jó.

A konyhában még él az illat,
nálad készült a legjobb falat.
A kedves szó örökre itt maradt,
szereteted mindent átitat.

Kezed között fonal szaladt,
szálból kötöttél sálat magad.
Minden öltés egy gondolat,
ami bennünk örökre megmarad.

Ha a szél megérinti a fákat,
mintha hozná a régi csodákat.
Nem látunk már, mégis érezzük,
hogy velünk maradsz, örökké velünk.

Pihenj most már békében,
itt maradsz a szívünkben.
Minden emlék, minden szó
őriz téged, ami jó.

És ha elhalkul minden szó,
a szívünk őriz majd minden jót.
Ami volt, az nem tűnik el,
Teréz mama bennünk élsz, sosem felejtünk el.

Dalszöveg- „Laci papa útja”

Dabason született egy csendes hajnalon,
egyszerű kis házban nőtt fel, tiszta udvaron.
Onnan vitte útja Inárcs felé tovább,
ott lett az életéből egy hosszú, szép világ.

Negyven hosszú éven át a gyárba járt naponta,
a biciklijén ment szinte mindenhova.
Dolgos kéz és tiszta szó, így ismerte mindenki,
a munkában, a szavában mindig lehetett hinni.

Jó utat, Laci papa, és pihenj békében,
annyi szépet adtál nekünk hosszú életedben.
Őrizzük a mosolyod, minden kedves szót,
a szívünkben él tovább, minden ami jó.

Kati mellett talált otthont és nyugodt életet,
két gyermekük, Tamás és Évi született.
Szép kis házban szép család, tele volt fénnyel,
ott minden gondot elűzött erős kezével.

A kert volt az ő világa, ahol békét talált,
diófa alatt hallgatta a rádió dallamát.
Ha kávé gőzölgött, és madár szólt az ágon,
ő csendben mosolygott a kerti világon.

Öt kis unoka futott hozzá éveken át,
Lacika, Dóri, Julcsi, Tomika s Évike ölelte át.
Boldogságuk betöltötte a kert minden zugát,
Laci papa szívében őrizte minden perc varázsát.

Sokszor mondtad nekünk ha fájt a tanulás:
„Az előrelépés titka mindig az indulás.”
És mi most már értjük, mit jelentett neked,
hogy a kitartás mindig messzire vezet.

Jó utat, Laci papa, és pihenj békében,
emléked velünk él minden nap és minden évben.
A kert, a diófa és a régi bicikliút,
mind rólad mesél majd, mikor hazafelé visz az út.

Ha a szél megmozdít egy levelet a fán,
mintha csak azt mondanád: „Itt vagyok még talán.”
Laci papa, pihenj szépen, békés ég vár reád,
szívünk minden dobbanása rólad mesél tovább.